A születés misztériuma

November 18-a van. Délután 3 óra 15. Már kicsit sötétedik és innen a meleg szobából sejtem, hogy le is hűlt, hideg van odakinn, akár csak reggel. Napközben még gyönyörűen sütött a nap, a kalendáriumot meghazudtolóan kellemes, bár kabátos idő volt.

Nehéz a gyönyörű, hosszú ősz végén a télre hangolódni. Még nem hullott le az összes lomb, Halottak napján elmaradt a csípős hideg, még nem esett az őszi eső.

Mégis, egyesek ránk akarták kényszeríteni az ünnepvárást idejekorán. Biztos vagyok benne, hogy nem csak mi találkoztunk már Mikulással a boltok polcain, láttunk karácsonyi dekorációt az üzletekben. Magamban dühöngtem. Nagyon jó érzéssel tölt el viszont, hogy valaki ezt szóvá merte tenni a helyi lapban!

Attól félnek netán, hogy nem kél el az ünnepi áru? Balgaság! Tavaly már dec. 4-én egy szál igazi csokimikulást nem lehetett kapni sehol!

Ma mégis ünnepi a hangulatom! Áthat egy megfoghatatlan érzés, ami tegnap született bennem, amikor írni készültem.

Kisebbik lányomnak ez lesz az első Karácsonya. Szerencsére megértük, négyen, boldogan, a bonyodalmak ellenére.

Éppen ezért ez a Karácsony kicsit több lesz, mint adventi készülődés és zsákocskabontogatás a nagyobbikkal; több lesz, mint fahéjillatú konyha és ünnepi halászlé; több lesz, mint gyertyagyújtás és Mennyből az angyal.

Minden gyermek születése csoda, valóban Istentől kapott ajándék. Még akkor is így vélem, ha mi magunk nem nevelkedtünk és élünk vallásosan.

Így azt kívánom mindenkinek, hogy hittől függetlenül ezen a karácsonyon ne csak a betlehemi jászolra gondoljunk, ne csak az ajándékozás öröme csillogjon szemünkben, hanem köszönjük meg, hogy gyermekeink itt lehetnek velünk, és mi itt lehetünk velük.

Szeretetteljes, meghitt készülődést és nagyon boldog ünnepet kívánok!