Köztes növény, köztes védőnövény (talajvédő vagy zöldtrágya köztes) elnevezéssel a talajjavítási vagy trágyázási céllal a két főnövény termesztése közti időben a talajfedettséget biztosító pillangós vagy keresztes virágú fajokat illetjük. A köztes (védő)növénynek talajjavító, gyomelnyomó, N-kimosódást gátló illetve zöldtrágya-hatását tartjuk szem előtt.

Klasszikus zöldtrágya növények a csillagfürt, fehér somkóró, szöszös- és pannonbükköny, perzsahere, svédhere, fehérhere. A keresztesvirágúak közül az olajretek, fehérmustár, repce jöhet számításba. Ezen túl alkalmazhatóak fűfélék és facélia.

Gödöllőn beállított talajművelési kísérletben köztes növényként olajretket vetettünk, őszi búza betakarítása és tárcsás talaj-előkészítés után.

Az olajretek (Raphanus sativus var. oleifer) rövid tenyészidejű, másodvetésű, igénytelen, mélyen gyökeresedő, lágy szárú növény. A Kárpát-medencében augusztus első felében kell vetni. Előnye, hogy laza és homoktalajon még csapadékszegény időjárásban is elegendő keléséhez és kezdeti fejlődéséhez a termőrétegben a talajharmat kicsapódó nedvessége. Alászántására szeptember végén vagy október elején kerülhet sor (Antal 2000).

Mélyre hatoló karógyökere alaposan fellazítja, és levegősen tartja a talajt, a tápanyagokat a főnövény számára elérhetővé teszi. Ezen túl nagyon jó gyomelnyomó hatású, különösen, ha jól gyomirtott kalászos elővetemények után kerül (Kovács és Nagy 2003). Minimális termelői input felhasználása mellett is jelentős biomassza- és szárazanyag-produkcióra képes, aminek következtében értékes biológiai módszert jelenthet a talaj termékenységének fenntartásában (Csavajda 2002).

Berecz et al. (2003) kimutatta, hogy az olajretekkel, mint zöldtrágyával kiegészített N-trágyázás előnyösebb, mint a tisztán ásványi formában történő tápanyag-kijuttatás.

A SzIE (korábban GATE) Növénytermesztési Kísérleti Terén az olajretek vetésére 2000. augusztus 4-én került sor. Zöldtömegét a vetéstől számított 89 nap után tárcsázással juttattuk talajba.

A művelések eltérően befolyásolták a növényzet fejlődését. A direktvetéses kezelésben az állomány hiányosan kelt, míg a többi kezelésben megfelelően zárt volt az állomány. Mind a növénymagasságra, mind a szárazanyag mennyiségére a tárcsázással kombinált lazítás gyakorolta a legkedvezőbb hatást (1. ábra).

1. ábra: Az olajretek termése gödöllői termőhelyen (2000.)

A talajállapotra gyakorolt hatás értékeléséhez az olajretek vetése előtti (2000. aug. 1.) és a kukorica vetése előtti (2001. márc.) talajellenállás értékeket hasonlítom össze a 2. ábrán. Mind a négy kezelésben jótékony hatású a talajállapotra a köztes növény beillesztése.

A szántott kezelésben minden mérési mélységben érvényesült a lazító hatás, különösen kedvező a kiterjedt tömör réteg (15-30 cm mélységben) „feltörése”. Az olajretek lazító hatása leginkább a lazítás+tárcsázás kezelésben érvényesült. Feltehetően a lazítás a száraz idő ellenére megfelelő körülményeket teremtett a mély gyökerezésre. A kultivátoros művelésben a felső 25 cm állapota javult, ami szintén magyarázható a művelés által előidézett viszonyokkal. A direktvetésben csak a felső 15 cm-en állapítható meg jelentősebb lazító hatás, ami jól érzékelteti az olajretek gyökérzetének korlátozott növekedési lehetőségeit a tömör felső talajréteg esetén, amely aztán a kisebb termésben realizálódott.

Következtetésünk, hogy az olajretek vetését és kelését befolyásolhatja a főnövény alá végzett alapműveléssel megváltoztatott talajállapot. Az olajretek gyökérzetének talajlazító hatás a bolygatatlan talajú direktvetésnél elmaradt, amely a növény talajállapot-érzékenységére enged következtetni.

A talajellenállás-értékek alapján bizonyított az olajretek talajlazító hatása. Száraz évben is alkalmazható védőnövényként, ha vetéskor gondot fordítanak a talajnedvesség-veszteség csökkentésére. A felszín kellő borítása, a növényzet szervesanyag-hozama, jó gyökerezése és a gyomok visszaszorítása révén javította a talaj művelhetőségét és jó elővetemény hatást biztosított.

2. ábra: A talajállapot változása olajretek köztes növény hatására gödöllői termőhelyen

Irodalom:

ANTAL J. (2000): Növénytermesztők zsebkönyve. Budapest: Mezőgazda Kiadó,

KOVÁCS CS. ZS. és NAGY Z. (2003): Komoly kihívás az olajretek termesztése. Gyakorlati Agrofórum 14 (1) 47-49. p.

CSAVAJDA É. (2002): Néhány, a talajtermékenység szempontjából értékes zöldtrágyanövény termőképességének vizsgálata I. A vizsgált növények tömege és szárazanyag-tartalma. Acta Agronomica Óváriensis, 44 (2) 121-133. p.

BERECZ K., KISMÁNYOKI T., DEBRECZENI B-NÉ (2003): Szervesanyag visszapótlással kombinált ásványi N trágyázás hatásának vizsgálata tartam-trágyázási tenyészedényes modellkísérletekben. In: CSORBA ZS., JOLÁNKAI P., SZÖLLŐSI G. (Szerk.): III. Növénytermesztési Tud. Nap „Szántóföldi növények tápanyagellátása” Budapest: Akaprint Kiadó 358-363. p.