Az allergia az utóbbi harminc évben lett "népbetegség", de a szezonális allergiát már 1565-ben Leonardo Botallo olasz anatómus feljegyezte. A kórt akkor még rózsaláznak hívták.

Háromszáz évvel később Angliában már "nyári gyulladásként" említik ezt a betegséget. Még nem tudták, hogy a napfény, az ózon vagy éppen a növények a legfőbb kiváltó okai. Néhány évvel később Charles Blackley asztmatológus kimutatta, hogy a pollenek okozzák a szénanáthát. A túlérzékenységet persze szinte minden anyag kiválthatja, de a legtöbb bajt mégis a pollenek, vagyis a virágporszemek okozzák. A szezonális allergiában szenvedők már tavasztól rosszul érzik magukat, hiszen az éger, a mogyoró, a nyírfa, az útifű, az üröm is kiváltja az allergiás tüneteket.

A szerző saját felvétele

Magyarországon a leggyakoribb allergén, vagyis az allergiát kiváltó ok a parlagfű pollenje. A hajdan csak az Egyesült Államok nagy síkságain előfordult gyomnövény az 1900-as évek elején került be Magyarországra a fertőzött gabonaszállítmányokkal. Szívós és nagyon gyorsan szaporodik, ezért ma már az ország egész területén megtalálható. Igénytelensége miatt olyan területeken is gyökeret ver, ahol más növények nem élnek meg: vasúti töltéseken, ipari területeken, vagy erősen szennyezett környezetben.

Ahol lehetőség van rá, ott a virágzat megjelenése előtt, vagyis legkésőbb június közepéig ki kell irtani! Nagyon fontos, hogy a fokozott veszélyeztetettség miatt gyermekeket nem szabad bevonni a gyomlálásba! Az életben hagyott parlagfű egyébként júliusra érik be, a pollenkiszóródás július végén és augusztusban intenzív (www.nlcafe.hu).

Mit tehetünk mi, akiknek a földjén az egyik legjelentősebb gyom a parlagfű?

Természetesen vegyszerezünk, műveljük a termőföldet. Azonban érdemes odafigyelni a megfelelő mennyiségű tápanyag kijuttatására is. Négy éves talajművelési tartamkísérletünk ez irányú tapasztalataink összefoglalása a következő (részletesen megjelenik Növényvédelem, 2003/7): Gödöllőn, a Szent István Egyetem (volt GATE) Növénytermesztési Kísérleti Terén négyismétléses talajművelési tartamkísérletet állítottunk be 1999-ben.

Talajművelési kezelések: szántás (22-25cm), lazítás (35-40cm) + tárcsázás (16-20cm), kultivátorra alapozott művelés (16-20cm) és direktvetés. A művelési kezeléseket két, eltérő szintű tápanyagmennyiséggel kombináltuk:

80 kg N + 60 kg P₂O₅ + 60 kg K₂O /ha , a talaj tápanyag-ellátottságához mérten minimális és

160 kg N + 120 kg P₂O₅ + 120 kg K₂O /ha optimális adag.

1999-ben fehér mustárt vetettünk, ezt követte az őszi búza. Ennek állományát egy alkalommal kezeltük gyomirtóval (Farkas I-né et al. 2001). Az őszi búza után olajretek vetésére került sor, majd kukorica következett.

Adataink kiértékelésekor figyeltünk fel a következőkre:

A művelés hatásának elbírálásához figyelembe kell venni a trágyázást, valamint a növényi sorrendet.

A fehér mustárban a parlagfű alacsony borításának egyik oka lehetett allelopatikus hatás.

Feltételezhető és valószínűbb a behurcolás (a környező területek erős fertőzöttsége), mint a mélyebb rétegekben fellelhető magkészlet jelenléte.

A tápanyagellátás befolyása jelentős (bár statisztikailag nem igazolható) a parlagfű szempontjából. Az ábrákon jól látható, hogy kisebb tápanyagmennyiségnél a parlagfű nagyobb borítást ért el. A nagyobb tápanyagmennyiség biztosítja a versenytársak számára a lehetőséget, hogy felülnőjék a parlagfüvet, de ennél is jelentősebb, hogy a termesztett növény gyomelnyomó képessége is jobban érvényre jut.

Megfelelő tápanyagellátás, vetésforgó és a  szükséges mértékű vegyszerezés segíthet abban tehát, hogy termőföldjeinken csökkentsük a parlagfű okozta károkat.

Egy szónak is száz a vége, talán ma már nem fogható egyértelműen a mezőgazdaságra vagy éppen a nem gazdálkodásra a parlagfű további terjedése.

Embertársainkra is tekintettel ne csak földjeinket gondozzuk, hanem a ház körül a járdát, árkot stb. S ha mi éppen ismerjük is ezt a gyomot és felismerjük, segítsünk másoknak is a tudás birtokába jutni. Legfőképpen pedig húzzuk ki tövestől a parlagfüvet, lehetőleg még virágzás előtt!

Felhasznált irodalom:          www.nlcafe.hu(2003-06-28 Nők lapja Bánsági György)

Rátüsszentenek, HVG, 2003. jún. 21.

Farkas I-né - Percze A. - Vincze M. (2001): A Segal 65 WG® hatása különböző talajhasználati rendszerekben. Növényvédelem 37 (7), 2001. p. 351-358.