| Agrofórum : A tápanyagellátás jelentősége a parlagfű elleni védekezésben |
A tápanyagellátás jelentősége a parlagfű elleni védekezésben
Farkas Imréné 2007.01.29. 19:29
Szakmai körökben nem kell hangsúlyoznunk, hogy a biztos termés egyik feltétele a növény ellátása a szükséges tápanyagokkal. Természetesen a műtrágyázással nem helyettesíthető, nem váltható ki az okszerű és a lehető legjobb talajművelés, a megfelelő vetésforgó, a tenyészidei időjárás befolyása illetve az emberi tényezők, de a káros, kedvezőtlen hatások mérsékelhetők.
A nem megfelelő agrotechnika és tápanyag-ellátás következményei közül jelentős az a gazdasági kár, amit a felszaporodó gyomok okoznak, a termésveszteség akár 40% is lehet, a gyomok elszaporodása a megelőző eljárások elégtelensége következtében járulékos költséggel – vegyszerezés – terheli a gazda zsebét.
A tápanyagellátásnak leginkább termésnövelő hatását, így jövedelemtermelő képességét vizsgálják. Természetesen a termésnövekedés összefügg azzal, hogy a jól beállt állomány kevésbé kényszerül versengésre a gyomokkal szemben.
Gödöllőn, barna erdőtalajon beállított kísérletben biológiailag kedvező vetésforgóban vizsgáltuk különböző művelési eljárások termésre, talajállapotra és a gyomosodásra gyakorolt hatását eltérő tápanyagellátás mellett. A kísérletben alkalmazott művelések:
Szántás (22-25cm),
Lazítás (35-40cm)+tárcsázás (16-20cm),
Kultivátorra (16-20cm) alapozott művelési rendszer,
Direktvetés.
A műtrágyázás során a talaj tápanyag-ellátottságához mérten alacsony és optimális adagokat juttattunk ki:
80 kg N + 60 kg P2O5 + 60 kg K2O /ha hatóanyag, illetve
160 kg N + 120 kg P2O5 + 120 kg K2O /ha hatóanyag.
A területen sávos elrendezésű, négy ismétléses kísérletet alakítottunk ki, ahol a parcellák 5*20 m-esek. A terület időjárásáról elmondható, hogy a sokévi átlagos csapadék 564 mm, amelyből a tenyészidőre 313 mm jut. 1999-ben 837 mm hullott, ennek nagyobb része (225 mm) a tenyészidőben. A 2000. év száraz volt, 344 mm lehullott csapadékkal az éves csapadékhiány a sokévi átlaghoz képest 220 mm, amelyből 150 mm hiány jutott a tenyészidőre. 2001-ben a szeptemberig lehullott csapadék 310,4 mm, amely 97,4 mm-rel haladja meg a sokévi tenyészidei átlagot. A sokévi tenyészidei átlaghőmérséklettől - 16, 75oC - való eltérés 1999-ben + 0,83oC-nak, 2000-ben + 1,07oC-nak, 2001-ben + 0,98oC-nak adódott.
1998 őszén egyöntetűen őszi szántást alkalmaztunk. 1999. április 12-én kiegyenlítő (védő) növényként – catch crop – fehér mustárt vetettünk, melyet június 29-én szárzúzóztunk. A catch crop növények talajvédelmi és tápanyag-kimosódást megakadályozó szerepük miatt jelentősek Nyugat-Európában és nyernek teret az EU követelményei miatt várhatóan hazánkban is.
1999. október 28-án a kedvezőtlen termőhelyi körülményeket is jól tűrő Mv Magvas őszi búza fajtát vetettünk, amelyet 2000. július 13-án takarítottunk be. Az őszi búzát olajretek követte, ezután pedig kukoricát vetettünk.
A fehér mustár állományában két alkalommal - állományban majd zúzott tarlón - végeztünk gyomborítási vizsgálatokat az 1m2-es kvadrát módszerrel, mindkét alkalommal 10 ismétlésben mértük a borítási százalékot. Az őszi búza állományában három alkalommal alkalmaztuk ugyanezt a módszert a gyomviszonyok felmérése céljából. A fehér mustár tarló talajában tarlóhántás után gyommag-tartalékot vizsgáltunk, szúróbotos mintavétellel 0-10 cm-ről vett 10 mintából. Az 1999-es és a 2000. áprilisi felvételezési adatok alapján szükségesnek tartottunk egy herbicides kezelést is beilleszteni. Ennek során egy 15 % amidoszulfuront és 50 % metribuzint tartalmazó gyári keveréket alkalmaztunk, amely széles spektrumú, magról kelő kétszikűeket irtó szer. A hatóanyag-leírások alapján a parlagfű is érzékeny a szerre. Az őszi búzát követő olajretek állományában egy alkalommal, míg a kukoricában háromszor vizsgáltuk a gyomborítást.
A fehér mustárban és az őszi búzában kapott eredményekről hamarosan megjelenik a tanulmány a Növénytermelés c. folyóiratban (Farkasné Szerletics Anikó: Művelési rendszerek értékelése gyomszabályozási szempontból gödöllői barna erdőtalajon). Itt most csak a parlagfűvel kapcsolatos eredményeket részletezzük.
1999-ben - csapadékos és az átlagosnál melegebb évben – a fehér mustár állományában a májusi alacsony összborításon (9,31%) belül a korai egyévesek voltak jelentősek. A nyári kétszikűek közül a veszélyesnek és jelentősnek mondott fajokat jegyeztük fel.: a porcsin keserűfüvet (Polygonum aviculare) 0,65%, a parlagfüvet (Ambrosia artemisiifolia) 0,42%, a fehér libatopot (Chenopodium album) 0,18%, a kakaslábfüvet (Echinochloa crus-galli) és a kövér porcsint (Portulaca oleracea) 0,12%, a labodás disznóparéjt (Amaranthus blitoides) 0,1%, a szelíd csorbókát (Sonchus oleraceus), a muhar fajokat (Setaria spp.), a fekete csucsort (Solanum nigrum) 0,02%, a lapulevelű keserűfüvet (Persicaria lapathifolia) pedig 0,01% borítási értékkel. Az adatok tíz felvétel átlagait jelentik.
Augusztusban ismét meleg és igen csapadékos időszak után végeztük a mustár zúzott és hántott tarlóján az újabb gyomfelvételezést. A parlagfű 3,4%-os borítást mutatott. Olyan fajok előzték meg, mint a fehér libatop 10,5%-kal, a kövér porcsin 9,95%-kal, a porcsin keserűfű 8,5%-kal, a szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus) 6,25%-kal, a betyárkóró (Conyza canadensis) 4,92%-kal, a pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis) 4,88%-kal, és eléggé megközelítette a kakaslábfű is 3,15%-kal.
A szárzúzás és a tárcsás tarlóhántás után a talaj gyommagkészletének meghatározása céljából vett minták összesített eredménye szerint a T4-es életforma csoportból származott a legtöbb gyommag, az ide tartozó 12 faj 727 db magot adott vizsgálatainkban. Ezen belül a disznóparéj félék 501, a libatop félék pedig 170 maggal voltak jelen. A termőhelyen tipikus - a parlagfű is az - egyéb T4 életformájú fajok magvaiból jelentősen kevesebbet számláltunk a mintákban, például a kövér porcsin 15, a porcsin keserűfű 12 magját találtuk. Az ugari szulákpohánka, a kakaslábfű és a fakó muhar 6-6 db magja mellett mindössze 4 db származott a parlagfűtől.
Az őszi búza állományában három alkalommal végeztünk felvételezést. A parlagfű borítási %-ára vonatkozó áprilisi adatokat az 1. ábrán követhetjük nyomon. Minimális tápanyagszinten a borítás csökkenő sorrendje: Lazítás +tárcsázás(1,55%) > Direktvetés(1,3%) > Szántás(1,01%) > Kultivátoros művelés(0,4%), míg optimális tápanyagellátás esetén Direktvetés(0,7%) > Kultivátoros művelés(0,5%) > Szántás = Lazítás +tárcsázás(0,25%).
Az áprilisi felvételezés után került sor a permetezésre.
Májusra - mivel az összborítás jelentős hányadát tették ki a hatóanyagra érzékeny fajok, illetve a tenyészidő is előre haladt - az érzékeny fajok és a korai egyévesek már nem voltak jelen, a parlagfű borítása is jelentősen lecsökkent. Az összborítást a kevés tápanyagot kapott szántott kezelés kivételével mindenütt az évelők határozták meg. A parlagfű borításának alakulása minimális tápanyagszinten: Szántás(0,1%) > Lazítás +tárcsázás = Direktvetés(0,05%) > Kultivátoros művelés(0%). Optimális tápanyagszinten pedig csak a szántott kezelésben találtunk parlagfüvet, 0,15% borítási értéket jegyeztünk fel.
Júniusra az évelők - ezen belül is a tarackbúza – egyértelműen borítási fölénybe kerültek. Ebben az időpontban csak a minimális mennyiségű tápanyaggal ellátott kezelésekben találtunk parlagfüvet, borításának csökkenő sorrendje ebben az esetben: Kultivátoros művelés(0,2%) > Lazítás +tárcsázás = Direktvetés(0,05%) > Szántás(0%).
Az olajretek állományában 2000. augusztus 24-én végzett felvételezés összesített adatai szerint a tanulmány tárgyát képező fajt csak optimális tápanyagszinten, a Lazítás + tárcsázás kezelésben jegyeztük fel, elenyészőnek mondható 0,06%-os borítással. Az egyéveseket az időpontnak megfelelően a T4 életforma fajai képviselték különböző arányban: kövér porcsin, fehér libatop, fakó muhar, kakaslábfű, fekete csucsor, bürök gémorr (Erodium cicotarium), szőrös disznóparéj, pokolvar libatop (Chenopodium hybridum).
Kukoricában szintén három alkalommal készítettünk felmérést. Az első felvételezésre 2001. júniusában került sor. A várakozásnak megfelelően a vizsgált faj minden kezelésben megjelent. Azonban kezelésenként változó mértékben, de megelőzte a kakaslábfű, a tarackbúza és egyebek. A művelések sorrendje a parlagfű csökkenő borítási %-a szerint (2. ábra) alacsony tápanyagszinten a következőképpen alakult: Szántás(0,3%) > Lazítás +tárcsázás = Direktvetés(0,25%) > Kultivátoros művelés(0,05%). A talaj tápanyaglátottságához képest optimális műtrágyázás mellet Lazítás + tárcsázás(0,5%) > Kultivátoros művelés = Direktvetés(0,35%) > Szántás(0,1%).
Júliusban jóval nagyobb összborítást tapasztaltunk. A sorrendet tekintve a parlagfű előrébb került, de vezető helyet nem szerzett. Ez a tény az adatok feldolgozása során meglepetés volt, mert az állomány szemrevételezésekor egyértelműnek látszott elsősége. A borítás alapján alkotott sorrend a kevesebb tápanyagot kapott kezelésekben: Szántás(13%) > Kultivátoros művelés(9,75%) > Direktvetés(8,5%) > Lazítás +tárcsázás(7,5%), míg magasabb tápanyagszinten: Szántás(9,55%) > Lazítás +tárcsázás (8,5%) > Kultivátoros művelés(5%) > Direktvetés(4,25%).
Szeptemberre csökkent az összborítás, kevesebb fajt találtunk. A parlagfű borítása (2. ábra) eltérően alakult a különböző kezelések hatására. Alacsony tápanyagszinten: Szántás(22,5%) > Direktvetés(20%) > Lazítás +tárcsázás(17%) > Kultivátoros művelés (10,5%), magasabb tápanyagellátás esetén pedig: Szántás = Kultivátoros művelés(4%) > Direktvetés (1,5%) > Lazítás +tárcsázás (0%)
Az 1. és a 2. ábra kimutatja a tápanyagellátás jelentőségét. Látható, hogy az alacsony tápanyagszint kedvezett a parlagfűnek.
A művelések parlagfüvet korlátozó hatásának értékelésére összefoglaltam, hogy az egyes felvételezések alkalmával a különböző művelési eljárások hányadik helyet foglalják el a parlagfű borítási százalékának csökkenő sorrendjében. Így az a művelés tekinthető a leghatékonyabbnak a parlagfű ellen, melynek értékszáma a legnagyobb, illetve az a művelés kedvez leginkább a parlagfű fejlődésének, mely a legkisebb számot kapta. Amennyiben kettő vagy három művelésben ugyanazt a borítási százalékot tapasztaltam (akár 0%), a helyezések értékszámát átlagoltam. A végeredményt az 1. táblázat tartalmazza, melyből látható, hogy a talaj ellátottságához képest alacsony tápanyagszinten az őszi búzában leginkább a lazítással kombinált tárcsázás kedvezett a parlagfűnek, legkevésbé pedig a kultivátoros művelés. Ugyanezen a tápanyagszinten a kukoricában végzett felmérések egyértelműen a szántást mutatják a legkedvezőbbnek, elég nagy eltéréssel a másik három műveléshez képest. Optimális tápanyagellátás mellett az őszi búzában kis különbségek adódtak, a parlagfűnek a direktvetés kedvezett leginkább, ettől alig maradt el a szántás. Kukoricában a szántott kezelésekben nyert teret legnagyobb mértékben a vizsgált faj, de a kultivátoros és a lazításos kezelés sem marad le. Az összesített értékszám kimutatja, hogy az adott kísérletben mindkét tápanyagszinten a szántás kedvezett leginkább a parlagfűnek, de a kisebb tápanyagmennyiség mellett jobban.
Megfigyeléseinket összefoglalva megállapítható, hogy a fehér mustárban végzett vizsgálatok alapján a termőterületen az adott évben nem volt jelentős a parlagfű borítása a többi T4-es fajhoz és az összborításhoz képest. Ennek egyik oka lehetett a fehér mustár allelopatikus hatása a parlagfűre. A talaj felső 10 cm-ében a tíz mintában összesen négy magot találtunk. Mivel ezt követően az őszi búzában a kedvező időjárás ellenére sem a forgatásos művelésben tapasztaltuk a parlagfű legnagyobb borítási %-át, inkább feltételezhető és valószínűbb a behurcolás (a környező területek erős fertőzöttsége), mint a mélyebb rétegekben fellelhető magkészlet jelenléte. A vegyszerezés és búzaállomány záródása hatására a parlagfű visszaszorult.
Mind az őszi búzában, mind a kukoricában a kevesebb tápanyagot kapott kezelésekben nagyobb a vizsgált faj borítása, mely utal a haszonnövényénél nagyobb vagy hatékonyabb tápanyag-felhasználásra. Kedvezőbb tápanyagellátás esetén a termesztett növény kompetíciós képességét kihasználhatja, így a parlagfű alulmarad.
Két év adatai alapján megállapítottuk, hogy a művelések között a különbség nem szignifikáns a parlagfű borítását nézve. Mindkét tápanyagszinten a szántás mutatkozik a legkedvezőbbnek parlagfű számára, azonban alacsony tápanyagszinten kiemelkedőbb a hatása. Így a növény tápanyag-igényének kielégítése mellett a parlagfű korlátozására nem az alkalmazandó művelési eljárások között kell döntetnünk, hanem a vetésforgót kell a továbbiakban úgy alakítani, hogy a parlagfű lehetőleg ne érvényesüljön, illetve a művelés korlátozó hatását a szükséges mértékű vegyszerezéssel egészítsük ki.
Farkasné Szerletics Anikó
Gödöllő, Szent István Egyetem
anikofarkas@hotmail.com
1. táblázat: Az egyes kezelések értékelése őszi búzában és kukoricában a parlagfű borítási sorrendje alapján alkotott értékszámok segítségével
|
|
Alacsony tápanyagszint |
Optimális tápanyagszint |
|
|
Szántás |
Laz.+t. |
Kultiv. |
Direktv. |
Szántás |
Laz.+t. |
Kultiv. |
Direktv. |
|
2000. |
8 |
6 |
9 |
7 |
7,8 |
9,8 |
8,3 |
7,3 |
|
2001. |
3 |
9,5 |
8,5 |
9 |
6,5 |
7 |
7 |
9,5 |
|
Értékszám |
11 |
15,5 |
16,5 |
16 |
14,3 |
16,8 |
15,3 |
16,8 |
1. ábra: A parlagfű megjelenése a különböző kezelésekben, őszi búzában
(Gödöllő, 2000.)
2.ábra: A parlagfű megjelenése a különböző kezelésekben kukoricában
(Gödöllő, 2001.)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
