Első Szadai Kispályás Focibajnokság
Szőlőhegyi nyitány
Szadára költöztünk. Nem régen. De már most nagyon élvezzük a mozgalmas közösségi életet. Egyértelmű, hogy kivesszük részünket a munkából és annak gyümölcseiből is. Ennek a törekvésnek köszönhetően vállaltam, hogy a Szőlőhegyen rendezett fordulóról élményeimet megosztom Önökkel, Veletek.
A nyitó mérkőzést nyárias melegben - közel 23OC - a feketében játszó Grund Security és a piros mezes Universal vívta szép számú drukker előtt, akik közül leglelkesebbnek Ica néni (és családja) mutatkozott. Mindvégig bátorította, de ha kellett, kritizálta is a játékot, játékosokat.
Már az első félidő sem volt testi konfliktusoktól mentes, aminek köszönhetően törlesztést követeltek a szurkolók. Az első 25 percben határozottan az Universal térfelén játszottak többet, miközben ha ők labdát szereztek, rövidesen egy-két jó akciót végre is hajtottak.
A második félidő érzékelhetően nagyobb lendülettel indult. Ez a játékrész is bővelkedett test-test elleni küzdelemben, az indulatok felerősödtek, így egy-egy erősebb szó is elhangzott. Úgy tűnt, továbbra sem bír egymással a két csapat annak ellenére, hogy akció akciót követett.
Oláh Sanyi mellélépése osztatlan sikert aratott. Az Universal következő akciója sajnos balesettel végződött, Turi Nagy Szabolcsnak rossz földetérése következtében kiugrott a válla. Szerencsére a mérkőzést vezető Szemerédy doktor személyében azonnal kéznél volt a szakértelem. Ennek ellenére visszafojtott lélegzettel, döbbent csendben figyeltük percekig, mi van a sráccal. Jó 15 perc elteltével nyomott hangulatban folytatódott a mérkőzés, Szabolcs nélkül. Így az Universal emberhátrányban, míg a Security teljes létszámban folytatta a játékot.
Még fel sem ocsúdtunk, máris az Universal kapujában landolt a labda: 1:0 . Kisebb reklamációval próbálkozott a csapat, eredménytelenül. A vereség lehetősége dühvel párosulva új lendületet adott a pirosaknak, de a létszámbeli fölényt ezzel sem tudták legyőzni: figyelemre méltó akciójuk végén a kapuralövést egy szabályos becsúszás meghiúsította. A bedobott labda azonban jól jött lábra: 1:1. Tapsvihar és ováció. A mérkőzés utolsó perceiben Unger Gergő kapott egy jó labdát, bombagól: 2 :1.
Természetesen mindkét csapat megkapta a megérdemelt tapsot.
Mint néző, két dolgot jegyeztem meg a nyitó mérkőzéssel kapcsolatban. Egyrészt kellő számú cserejátékos nélkül nem szabad kiállni. Másrészt a fekete mezesek talán akkor is nyertek volna, ha felvállalják, hogy tőlük is kiáll egy ember.
Tekintettel a baleset miatti csúszásra, az előző meccs még véget sem ért, amikor megjelent a következő összecsapás egyik résztvevő csapata. Figyelemmel kísérték az eseményeket, majd a szabaddá vált pályán legalább 13 szürke egyenpólós játékos sorakozott fel az oldalvonal mentén. A válogatottat is megszégyenítő alapos bemelegítést hajtottak végre a Farkasok.
Jó ideig az ellenfélnek nem volt se híre, se hamva, nagy valószínűséggel valahol még taktikai megbeszélést tartottak. A szurkolók komoly felkészültségének köszönhetően mindenki láthatta a lepedőre festett nevet: Lórúgás. Rájuk vártunk, nem hiába.
Miután e két csapat tagjai legalább egy tízessel idősebbek, mint az előző játékban résztvevő fiúk, és mivel teljes létszámban álltak ki, határozottan zsúfoltabbnak tűnt a pálya.
Sokáig nem hozott eredményt a Farkasok fiatalos lendülete annak ellenére, hogy a labda jóval több időt töltött a Lórúgás kapuja előtt. Több sikertelen akciót követően született az első gól: 1:0 A Farkasok teljes cseresora egy emberként osztotta az instrukciókat.
20 mp alatt dupla kapufát követően egy fejes. Sikertelenül.
A Lórúgás tagjai kétségbeesésükben egymást szidják. Akciók sorozatban. Végre átjutnak az ellenfél térfelére, de a szép összjátékot követően a negyed fordulat kevés ahhoz, hogy a labda a kapuban landoljon.
A második félidőt a Lórúgás kezdte határozottabban, de az akciókat nem sikerült góllal befejezni. Nemsokára a Farkasok is magukhoz tértek, aminek következtében az eredmény 2:0-ra módosult.
A kezdést követően a labdát azonnal megszerezték a szürke mezesek, de a ziccert kihagyták. Hasonló helyzetek a másik oldalon is szép számmal fordultak elő, de időnként úgy tűnt, szétszaladt a ménes.
A mérkőzést Szemerédy doktor továbbra is higgadtan, füttyszó nélkül vezette, ezért természetesen néha kritika is érte.
Kihagyott helyzetek sora.
Gyönyörű összjátékot követően 3:0.
Kavarodás a kapu előtt: 4:0.
Akciófejes mellé. A Farkasok a bedobottat megszerzik, de mellé.
Az utolsó percekben a hangzavar, a szurkolás már egy bajnoki meccset idézett. A közönség hálás tapssal és bekiabálásaival köszönte meg az élményt.
Biztos vagyok benne, hogy akik kinn voltak a meccseken - családtagok és barátok, meg a környékbeliek, akik csak délutáni sétára indultak, aztán itt ragadtak -, mindannyian jól szórakoztak, akár csak én.
Talán a bajnokság megálmodói, szervezői sem gondolták volna, hogy szombatonként 3 pályán 2-2 meccsre is sor kerül lelkes csapatok részvételével, szurkolói gárda kíséretében.
Mint idetelepülő, gratulálok a Közösségnek és nagyon sok hasonló sikeres rendezvényt kívánok erőben, egészségben. Egyúttal köszönöm, hogy részese lehetek az eseményeknek!
Szada, 2006.05.02.
Farkas Anikó dr
Harmadik forduló a Szőlőhegyen
Mielőtt még részrehajlással vádolnának, kérem a második forduló résztvevőinek megértését. Hivatalos elfoglaltságaink miatt a második fordulót nem láttam.
Annál nagyobb kíváncsiság vitt ki a következő meccsekre, mivel sok ismerős játszott aznap, no és a helyi csapat, a Szőlőhegyi Apukák is „hazai” pályán mérettettek meg.
A forduló első meccsén, a fehér mezes Mizzó és a sötét mezes Lórúgás összecsapása alkalmával a több rendőrt is számláló Mizzó tagjait feleségeik és gyermekeik biztatták.
A játékot meglett férfiemberek fiatalos küzdelme jellemezte. Épp hogy csak elkezdődött a mérkőzés, máris 1:0-ra vezetett a Mizzó.
A Lórúgás fejesét szépen védték, a válasz a Mizzó részéről egy kapufa. A Lórúgás ismét labdát szerzett, a végén oldalhálót ért. A cseresor biztatásai és tanácsai meghallgatásra találtak, a következő akciót góllal fejezték be: 1:1.
Egy, a gólvonalról megmentett helyzet a szurkolók egyöntetű reakcióját váltotta ki: „Megadhatta volnaaaaaaaaaaaaaaa!” A válasz már nem feltételes, 2:1 a Mizzó javára.
Nagy kavarodás a Lórúgás kapuja előtt: Kovács Zoli és védője összeakadt. A csetepaté eredményeként Zoli cserét kér (azért nem sokáig bírta tétlenül, hamarosam visszatért a játékba).
A félidő végén egy-egy akciót már a juhar lombja bánta.
Minden valamirevaló pálya tartozéka a büfé. A szünetben „leellenőriztem”, kielégíti-e a szurkolók igényeit az itt felállított intézmény. Kapható volt ropi és szotyi, Balaton-szelet, az ilyenkor legkelendőbb sörök valamint üdítők. Részemről jeles.
A második félidő is óriási lendülettel kezdődött, alig telt el pár perc, a Lórúgás kiegyenlített, 2:2.
A pályával szomszédos telken úgy döntöttek, a fűnyírás várhat, inkább meccset néztek. (Különben meg az akciók láttán lehet, hogy a fű is megállt a növésben). Lassan a törzsszurkolók is megjelentek, hallatták is hangjukat rendesen: „Nem szabad ilyen gyorsan futni! Még baleset ér!”
A Mizzó rendőrei összehangolt akciót hajtottak végre, Varga Balázs szép labdát adott Szabó Zolinak, aki azt értékesítette: 3:2.
Marika az időközben felvonult Securityt vezényli: „Hajrá Lórúgás!” A másik oldalról nevetést is kiváltva egyetlen hang feleli: „Hajrá Mizzó!”.
Mindkét kapu előtt előfordult több kisebb-nagyobb kavarodás, amit végül is a Lórúgás bánhat jobban. V. Balázs kapura lőtt, a Lórúgás egy játékosa pedig besegítette a labdát a hálóba: 4:2.
Sz. Zoli szinte másolta V. Balázs előző akcióját, kis híja volt csak a hasonló befejezésnek. Így maradt a 4:2, ami az összecsapás végeredményeként bekerült a jegyzőkönyvbe.
A forduló másik mérkőzését nagy várakozás előzte meg. Ez alkalommal az ifjú, de nagyon ügyes és rendszeresen együtt focizgató Security ellenfele a Szőlőhegyi Apukák csapata volt. Na ők azok, akik az összeszokó focizgatáson kívül másodszor játszottak együtt.
A komoly bemelegítés nagyon ráfért a fiúkra, szeszélyes, szeles idő volt.
Oláh Sanyi hangja hasított a légbe: „Mindenki ember mellé”.
A fiatalok iszonyatos iramot diktáltak, amelyről az Apukák sem akartak lemaradni. Törekvésük első eredménye egy odalháló.
Marek Károly, a forduló játékvezetője a maga szelíd módján egy kis küzdelem végén csak annyit szól: „Nem kell törleszteni”.
Az Apukák ezt követően hamarosan vezetést szereztek, az ellenfél kapusa mellényúlt: 0:1. A Security hálóőrt cserélt, Unger Gergő állt be, aki nem sokat pihent, több kapuralövést is hárítania kellett. Az akciók következtében az ifjak idegessé váltak, többet kiabáltak egymással is.
Bár az Apukák szépen játszottak, a szemfüles fiatalság egyenlített: 1:1.
A félidő vége felé előfordult néhány kezezés, akadt egy-egy szabadrúgás, Farkas Imre többször próbálkozott, de lövésiet U. Gergő sorra hárította.
Zárásként nagy derültséget váltott ki Sándor Jani, bedobott labdája a kapuban landolt.
A második félidő is szebbnél szebb akciókkal indult, melynek eredményeként az Apukák ismét előnyre tettek szert, 1:2.
A folytatásban S. Janinak rebeghettek hálát az Apukák a pihenőkért, labdái sorra a kapu felett repültek ki még akkor is, amikor nevetve könyörögtek neki:
„Elé, elé, ne fölé!”
A két csapat tagjai nem bírnak egymással: cselek, körbetáncolások, majd a szabályzatban foglaltak ellenére mindkét részről 1-1 becsúszás.
Károlyt kritika éri. „Se ide nem fúj, se oda”.
S bár az Apukák kapuja előtt szép akció zajlik, a Security illetékes tagjai kicsit elaludtak, így a labda mellé ment.
S. Janinak pedig végre sikerült a kapu elé juttatnia a labdát az oldalvonalról. Azonban amíg az Apukák ezt nem értékesítették, a Security lőtt egy gólt: 2:2.
Oláh Sanyi meg lehet elégedve tanítványaival, újabb gól született: 3:2.
A fiatalok vérszemet kaptak, az ismét mezőnyben játszó U. Gergő becsúszott, így F. Imre szabadrúgást kap. Amiből sajnos megint nincs gól.
A fiatalok újabb támadása azonban eredményes, bár ezt a labdát egy Apuka is segítette hálót érni. Így lett a végén 4:2.
SZŐLŐHEGY: NEGYEDIK FORDULÓ
Gyönyörű szombat délután, május 13-án került sor a kispályás bajnokság negyedik fordulójára. Az első csatát a Szőlőhegyen lakók nagy kedvence, a Security vívta egy másik „csikócsapat”, a Remény ellen. Előbbieket már nem csak az oldalvonalról segítette a kisebb sérüléséből felgyógyult Oláh Sanyi. Természetesen a kerítésen ott lengett a lepedőből zászlóvá avanzsált vászondarab: Hajrá, Grund Security. A szurkolótábor színe-java is megjelent, torkaszakadtából biztatta a megszokott kék mez helyett narancssárgába bújt Securityt. A mérkőzés elején egy civil is megjelent: Livike kutyája pályabejárást tartott, majd elégedetten lesétált. E közjátékot követően lankadatlan lendülettel folyt a játék.
Az első igazi szép Security helyzet során Unger Gergő bedobása jött jól fejre, de Horváth Viktor fölé fejelt. „Érik a gól!”- szólt a buzdítás.
A Remény támadása nagyon szép volt, tiszta helyzet alakult ki, de a labda mellé ment.
A meccsek legifjabb nézőjére, Farkas Fannira is átragadt Marika, Ica néni meg a többiek lelkesedése: 11 hónapja teljes tudatával kiabált és tapsolt a pörgő játék láttán.
A lendületes, ifjonti hévvel vívott csata egyik közjátékaként Seres Krisztián sérülést szenvedett, így a Remény 4+1 felállásban volt kénytelen folytatni, mert cseréjük nem volt.
Az utolsó percek hoztak eredményt, H. Viktor fejes góljával 1:0. Alig telt el pár perc, a félidő végeredménye: 2:0.
A szünet után a Remény reménykedve fordult Marek Károlyhoz, kérhetnek-e más csapattól cserejátékost. Sajnos a szabályzat kimondja – s ehhez tartja magát a bíróspori is -, csak az lehet csere, aki adott csapathoz igazolt a bajnokság idejére.
A játék alkalmával már nem először repült a labda a játszótér felé. Így időnként 3 bőrbogyó is forgalomban volt.
A Security érezte, van esélyük. A Remény meg tudta, az ő helyzetük reménytelen így.
Hiába védett számtalanszor szépen a Remény kapusa – aki véleményem szerint ezen a meccsen a csapat legjobb játékosa -, a hiányos mezőny nem bírt el az ellenféllel. A harmadik és negyedik gól között talán egy perc sem telt el, 4:0.
A Remény kissé bedurvul, próbálnak minden eszközt latba vetni. Eredménye egy-egy határozott sípszó, szabadrúgás. Következmény: 5:0.
Negyed órával a vége előtt továbbra is töretlen a két csapat lelkesedése. Megmosolygom a Remény kapuja előtt szükség esetén ide-oda cikázó Simont, aki ezzel megzavarja a Securityt.
Kezezés miatt szabadrúgás a hatosról, amit a Security kapusa rúg. Bár Oroszi István véd, elmozdulás miatt ismétlésre kerül sor: 6:0.
Ádám időnként túlcselezget, társai kritizálják. Ettől függetlenül az összeszokottság és a létszámelőny továbbra is sikereket hoz. Annál is inkább, mert a szurkolók egyre nagyobb létszámban és egyre hangosabban biztatják a játékosokat.
Igazán jó a hangulat!
H. Viktor a két hátvéd között rúgja a következő gólt. 7:0.
Bár a Remény szöglethez jut, nincs eredmény, annál inkább a másik oldalon: 8:0.
A Security úgy kérdezi, mennyi a hátralévő idő, mintha célul tűzte volna ki x gól elérését a mérkőzés végére.
Továbbra is nagyon igyekszik a Remény kapusa, vetődik, ha kell. De van, ami ellen tehetetlen: 9:0.
A megváltó sípszót várva már ők is a hátralévő idő iránt érdeklődnek.
Hihetetlen, de ebben a lelkiállapotban, a feladás küszöbén a Remény legjobbja, Neszt Balázs szépít: 9:1.
Válaszként Ádám bevarrja a tizediket: 10:1.
A bajnokság során a Szőlőhegyen ez az első meccs, amit már a vége előtt tapsvihar és hangorkán kísér, igazi focis hangulatban. Hú, de jó, hogy láttam!
Köszönetképp H. Viktor beállítja a végeredményt: 11:1.
A forduló második mérkőzését az Universal vívta a Pedro ellen.
A mérkőzés elején nem igazán lehetett tudni, ki kivel van, de a nézők hiába hiányolták az egységes mezt, a csapatok nem reagáltak rá. Mígnem maguk a játékosok (Pedro) jöttek rá 2 perc elteltével, hogy bizony, vetkőzni kell. A majdnem sztriptízt tapsvihar kísérte.
Az összeszokottságot a hangerő pótolta. A csatát meglett férfiak, sörpocakok is vívták egymás ellen. A büfé forgalmát pedig a jeles szurkolótábor növelte.
Károly bá továbbra is nagyon higgadtan vezeti a meccset, alig-alig fúj.
Az első valamire való akciót Vrabély Balázs hajtja végre, de sajnos mellé. Az Universal fejesére kicsit a kapus is rásegít: 1:0.
Két ember között földre gyötrik az Universal egyik emberét, szabadrúgás a jutalom. Van is kakaskodás a kapu előtt rendesen!
-Vááárjaaaatooook! Megjöttek a mezeeeek! - hallatszott a második félidő elején.
-Hagyjad most már, legalább lebarnulunk!
S valóban, félmeztelen folytatta a Pedro a játékot. Szerencsét nem nagyon hozott nekik.
A nézők között a kerítésen túl feltűnik „majdnem Charlie”. Fején baseball sapkával ül a piros Wartburg tetején, onnan nyúl be a tetőablakon keresztül a sörért, cigiért.
Miután a M. Károly 2 percet ítél egy szabálytalanság miatt, emberhátrányból egyenlít a Pedro, pedig a kapus nagyon rajta volt: 1:1. Azonnal jött is a válasz: 2:1.
Időnként szép összjáték alakult ki a Pedro berkein belül is, de sikerre nem tudták vinni az akciókat. Az elfáradt védelem nem tud mit kezdeni: 3:1, majd 4:1.
A végeredmény 5:1.
Ha az előző meccsről azt írtam, az eddigi legjobb, akkor azt mondhatom a hozzá nem nagyon értő szemével, ez utóbbi összecsapás nagyon gyenge volt. Mindazonáltal nagyon jól szórakoztam, mindenkinek ajánlom, nézzenek ki a következő fordulókra. Jó kis bemelegítés így a világbajnokság előtt!
Knézy Jenő emlékének adózva:
„Jó estét! Jó szurkolást!”