SZŐLŐHEGYI BRINGATÚRA – GYALOGOSAN IS

            Nehéz összeszednem a gondolatokat, tele vagyok élményekkel, jó érzésekkel a múlt szombati rendezvényt illetően. Úgy döntöttem, nem írok túl sokat, inkább képekkel kedveskedem a bátor versenyzőknek, a szervezőknek, így igyekszem kedvet csinálni azoknak is, akik most kihagyták az alkalmat egy jóhangulatú közösségi együttlétre.

            Az Unger házaspár lelkes csapatot mozgósított az itt élők soraiból, közösen tették rendbe a színpadot, hozták létre a helyszíneket, egész héten serénykedtek a zökkenőmentes lebonyolítás érdekében. Szombaton csatlakozott a csapathoz Nagy Laci és a két Galántai-palánta is. Attila a székeket hordta, Zsófi az asztalokat és székeket rendezgette, törölgette.

            Szombaton gyönyörű idő köszöntött a bátor nevezőkre. Ungerné Éva néni „szeretet kávét” osztott a sátraknál már nevezőket váró Galántainé – Lerottné párosnak. Mi elfoglaltuk helyünket az állomásokon. Wertán Kinga bemelegítést tartott a versenyzőknek, akik folyamatosan indulhattak egyénileg vagy csapatban, bicajjal vagy anélkül.

            Időközben lelkes polgárőr urak és hölgyek kavargatták a bográcsgulyást és készítették a palacsintatésztát. Az éppen nem versenyzők a kézműves sátorban alkothattak Csendes Vera segítségével, vagy sakkozhattak Veréb Béla tanácsai mellett, játszhattak a téren.

            Dél tájban jómagam is neveztem és nekivágtam a távnak. Dartsból jó voltam, a lebonyolítást a Kiss család segítette. A gyorsulásos emelkedőn a Galántai - Lerott páros intett a zászlóval rajtot és célt. A természetismereti totónál Petróné Zsófi állta utamat - nehogy már olyan könnyű legyen teljesítenem. Teljesen jogosan, hiszen délig én is itt segédkeztem. A kötélen függeszkedésnél Petró László és fiatal segítői – ifj. Kiss László és Moraru Krisztián – nagyon biztattak. Jól szlalomoztam, ahogy azt Juhász Dávid és Illés Zsolt értékelte. Gilvácsi Györgyinél időre pecáztam, majd a nádfészerben Harsányi Sándor és Farkas Imre felügyelete mellett 210 pontot lőttem, így nem vallottam szégyent párom előtt. Unger Dóri és Madarasi Csaba valószínűleg megjegyezte magának gyenge teljesítményemet a KRESZ totón. A tavon sem csónakáztam, pedig nagyon rá akart beszélni Kürtösi Vilmos és Komlósi Attila. Végül is a pallót választottam, miközben egy másik versenyzőt Baranyiné Hegedűs Móni segített vízre szállni. Aztán még hátra volt a rutinpálya, Oláh Sanyi pontozott, Lődörné Ibolyánál kapura lőttem, végül célba dobtam Varga Szabinánál - magam is meglepődtem, milyen sikerrel.

            A Célban Unger Zita és párja, valamint Marekné Kati néni számoltak.

            A finom ebéd után sikerült időt szakítanom sakkozásra, kártyázásra, nagylányom volt a kihívó. Mi is alkottunk egy keveset a kézműves sátorban. Kisebbikem hol nagyszüleivel, hol velünk, neki a palacsinta volt a nap fénypontja.

            Az eredményhirdetést nagy izgalommal várták a versenyzők, érdemes volt megküzdeni, értékes ajándékokkal térhettek haza a győztesek.

            A nap méltó lezárásaként a „sámlimozi”-ban a Le a cipővel c., számunkra klasszikus filmet néztük meg. Azóta is mondják a környékbeli gyerekek, hogy tetszett nekik.

            Gratulálunk és nagy köszönetet mondunk a szervezőknek, hiszen erőt és időt nem sajnálva jött létre ez a rendezvény.             Gratulálunk minden versenyzőnek! Tettek valamit a közösségért, és saját testi-lelki egészségükért!

                                                                                                                      Farkas Anikó dr.