Mikulás járt a Baba-mama Klubban

            December 5-én anyukák és csemetéik népesítették be a Faluház rendezvénytermét. Nagy volt a jövés-menés, rég nem látott ismerősök köszöntötték egymást csakúgy, mint a klub rendszeres látogatói. A sürgés-forgásban finomságok, frissítők kerültek az asztalra, kattogtak a fényképezőgépek, a csemeték pedig birtokba vették az egész helységet, színpadostul.

            Ahogy azt mi magunk is átéltük, megpróbáltuk a hagyományt pici gyermekeink szívébe-lelkébe plántálni: énekszóval vártuk, csalogattuk a Mikulást, aki hamarosan megérkezett. Puttonyából előkerültek a kis csomagok, amit már a másfél évesek is nagy várakozással próbáltak több – kevesebb sikerrel kibontani. Az ajándékozás és a csoportképek elkészülte után a valamelyest megpihent Mikulás útra kélt, búcsúzott, hogy rénszarvasok húzta szánján más gyermekekhez is eljusson időben.

            De hogy is történhetett, hogy a Mikulás tudomást szerzett a falu legkisebbjeiről?

            A szadai Baba-mama klub több mint 10 éves múltra tekint vissza. Fő mozgatói mindig az anyukák voltak, közöttük a védőnénik (Pálmainé Editke és Kádas Judit) alkotják az élő kapcsot, akik minden babás rendezvényen ott vannak. Jómagam is Pálmainé Editkétől értesültem a klubról.

            Mindjárt az első keddi alkalomra ellátogattunk a Szociális Alapszolgáltatási és Gyermekjóléti Központba, közismert nevén a Családsegítőbe. Alapesetben itt tartjuk a heti egy találkozót, de ha szükséges - mint a Mikuláskor is - helyet kapunk a Faluházban. Egyébként elkésni nem lehet, 9-től délig folyamatosan lehet jönni-menni, hiszen ennek a korosztálynak még fontos a napi menetrend, más a gyerekek ritmusa. Mivel a klub civil szervezetként működik, elengedhetetlen az aktív részvétel, viszont. nem jár anyagi kötelezettséggel.

            Első ízben kevesen voltunk, de körvonalazódtak igényeink, ötletek hangzottak el. Alkalomról alkalomra egyre többen jöttünk össze, a falu minden részéről. A gyerekek fokozatosan megismerkednek a közösségi lét rejtelmeivel. Idővel mindenkinek lett kedvenc játéka, amiket a klub elvi vezetői –Almásiné Simon Erika és Kocsédi Adrienn - önkormányzati pályázatokból tudtak beszerezni. A játékpark bővítéséhez szívesen fogadunk már megunt, de használható és ép játékokat. Komfortosabbá vált a szoba, egy apuka is besegített a padlószőnyeg szabásába, leterítésébe. A konyhában mikro, teafőző és edények állnak rendelkezésünkre.

            Az ősz folyamán hagyománnyá vált, hogy valamelyikünk táskájában mindig akad gyümölcs (alma szeletelve, banán) vagy rágcsálnivaló. Jómagam aktuális dekorációkról gondoskodom, megosztva az ötleteket és a készítés titkait a többiekkel. Téma is akad bőven. Szó volt a kismamaság megéléséről, mint új élethelyzet, konfliktusforrás, az étel- és pollenallergiákról, óvoda- és iskolaválasztásról, igények fogalmazódtak meg pl. játszótér ügyben.

            Mindannyiunk örömére nagyon aktív, lelkes és nagy létszámú csapat jött össze, így fordulhatott elő, hogy megszületett az elhatározás, Mikulás ünnepséget szervezünk a kicsiknek. Az előkészületek során ki-ki lehetőségeihez és képességeihez mérten segített. Volt itt szabás, varrás, anyagbeszerzés. A Mikulást a Családsegítő „adta”, csakúgy, mint a piros kis csizmácskát megtöltő szaloncukrot is.

            Aktív közreműködője volt az eseménynek Szabó Györgyi, akinek ezúton is köszönjük segítségét, részvételét! Hasonlóan köszönjük a védőnénik lelkes közreműködését, minden anyuka és apuka hozzájárulását ahhoz, hogy ez a délelőtt ilyen mozgalmasra, felejthetetlenre sikeredett! A Faluház vezetésének köszönjük, hogy helyet biztosítottak a gyerekseregnek.